Régen hallattunk hírt magunkról, bár tény, hogy nagyon zsúfolt napjaink voltak. A hétfőnk izgalmasan indult, mivel itt létünk első nagy feladata volt megtalálni az épületet, amelyben angol felkészítőnk volt. Szerencsére ezt az akadályt sikeresen megoldottuk, ezután csak úgy elrepült az idő, mivel a tanár néni aki foglalkozott velünk hihetetlenül aranyos volt és szórakoztató feladatokkal várt minket. Miután végeztünk, felfedező hadjáratot indítottunk a környék legolcsóbb boltjai ellen,jól bevásároltunk, majd szerencsétlenségünkre a buszt rosszul néztük meg hazafele és mikor erre rájöttünk csalódottan elindultunk a szállásunkhoz. Meglepetésként ért minket viszont, hogy minden gond nélkül, majd egy óra alatt megtaláltuk célunkat. Éjjel nem is volt gond az alvással.. :)
Másnap korábban ébredtünk a felkészítő miatt majd 2 óra körül mindenkit elkísértek a munkahelyre egy megismerkedő beszélgetésre. Én személy szerint Petrával a British Heart Fundationhoz kerültem, Dóri egy étteremhez, Rami pedig egy autószerelő műhelybe. Ők lentebb fognak írni első napjukról.
Az állásinterjúk után mindenki hazamehetett.Ekkor jött az áttörés: a befogadócsaládunk bőséges vacsorával várt minket,és egy DVD megnézésével nyitottak felénk. Kissé fáradtak voltunk ekkor már, de örültünk a kezdeményezésnek.
Petra és Böbe:
Első munkanapom Petrával elég kellemesen telt. Megismerkedtünk a jelenlegi főnökünkkel, mivel a tényleges felügyelőnk nyaraláson van és majd később tér vissza. Gery nagyon kedves és segítőkész, a munkatársak is szimpatikusak,jó a légkör a bútorboltban. Első feladatként kitűzőket kellett eladni a vevőknek, bizonyítva ezzel, hogy mennyire talpraesettek vagyunk. Hatalmas dicséretet kaptunk, mi voltunk a legjobbak ebben! Nagyon büszkék voltunk magunkra, mondhatjuk, hogy a mi első napunk kellemesen telt.
Most pedig Dóri számol be a napjáról:
Az első munkanapokon 9-re kellett az étteremnél lenni, ezért már fél 9-kor elindultam a szállásról, hogy biztosan odaérjek. Szerencsére a busz pont az étterem előtt áll meg, így pontban 9 órakor ott vártam Jaf-re, a főnökömre, aki szintúgy pontosan érkezett. Körbevezetett az éttermen, megmutatta mi hol van, majd egy raktáron át az irodájába mentünk, ahol nekem is dolgoznom kell. Kaptam egy laptopot, és az volt a feladatom, hogy excel táblába gyűjtsek ki olyan cégeket, akik EPOS termékek forgalmazásával foglalkoznak. Ki kellett írni a cég nevét, elérhetőségeit, illetve a gép adatait. Ez a tevékenység kitöltötte az egész napomat. Elég izgalmas volt angolul kutakodni a neten megfelelő gépet keresve. Az egyetlen hátrány az volt, hogy teljesen egyedül hagytak, így nem a legjobb benyomással hagytam el az első nap az irodát. Remélem a többi nap izgalmasabb lesz számomra.
Végül Rami mesél a napjáról:
Na szóval, ahogy már olvashattátok, én egy autószerelő műhelyben dolgozom (igen, számomra is meglepő fordulat). Nos, az irodába vezető ajtóig először egy 5 méter magas autógumi labirintuson kell átmennem ahhoz, hogy bejussak. Mivel itt férfiak dolgoznak csak, az pont az irodán látszik meg, hiszen amennyire precízen dolgoznak a műhelyben, annyira elhanyagolják az adminisztrációs részt. Ettől függetlenül mindenki nagyon kedves és segítőkész. Igyekeztek segíteni abban, hogy könnyen beilleszkedjem Mónival együtt. Először számlákat kellett csoportosítani, majd leveleket selejteztünk. Ez nagyjából annyit jelent, hogy Ali (a főnökünk) most bontotta fel a hónapokkal ezelőtt küldött leveleket és ez alapján döntötte el, hogy szüksége van-e a levélre vagy sem. Ezzel el is töltöttem az egész napomat.
1 órás ebédszünetünk van, amit általában a szomszédos McDonald's-ban töltjük.
Mára el is köszönünk Tőletek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése