Hétvége Londonban

Reggel nagyon korán kellett kelnünk, úgy, hogy előtte az izgatottságtól alig tudtam elaludni. Egy gyors reggeli és minden „kellék” bepakolása után – busz hiányában - a vendéglátó néni autójába ültünk, aki előtte este kedvesen felajánlotta, hogy elfuvaroz minket a vasútállomásra. A vonaton beszélgettünk, ettünk és aludtunk. 

Elég hosszú volt az a két óra mire odaértünk a Victoria Vasútállomásra, de nem bántam, végre abban a városban lehettem, ahol évek óta szerettem volna. Első utunk a Buckingham-palota Palotához vezetett, de tettünk egy sétát a St. James Parkban is, fotózkodtunk a lovas őrséggel majd megnéztük az őrségváltást, amire rajtunk kívül még több százan voltak kíváncsiak.

Ezután a Trafalgar tér és a National Gallery következett, ahol kaptunk 1,5 óra szabadidőt a terep feltérképezésére. Különböző táncosok és mutatványosok is úgy gondolták, meg kell mutatniuk, mit tudnak.

A Westminster Abbey-nél Török Rózsa tanárnő tartott nekünk egy gyors történelem órát és már mentünk is Parlamenthez, ahol elcsodálkoztunk mennyire óriási és gyönyörű, mind a Big Ben, mint a London Eye.

A Tower-hez és a Tower Bridge-hez érve végre láthattam a számomra legszebb hidat és még szerencsénk is volt, egy hosszú árbócú hajó érkezett a hídhoz, ezért felemelték előtte az utat. 

Átmetróztunk az Oxford Street-re, ahol újfent kaptunk 1-1,5 óra szabadidőt, amit mi páran a lányokkal szuvenírvásárlással és étteremkereséssel töltöttünk.

A szállás elfoglalása előtt még ellátogattunk a Piccadilly-re, ahol nem meglepő, több száz ember nézelődött, ült, fényképezett. Alig vártuk már a pihenést, de ehhez egy hosszú út vezetett, metró, metrópótló busz és megint metró.

Véleményem szerint a szállás tiszta és rendezett volt, csak a szobák voltak koedukáltak. Bármennyire is voltunk fáradtak, nem tudtunk elaludni, csak beszélgettünk, nevettünk és elfoglaltuk magunkat.

Reggel megint korán keltünk, mindenki fáradt volt és fájt mindenünk, de még hosszú nap állt előttünk. Mónikával különváltunk a többiektől és a saját kis metró térképünkkel felszerelkezve indultunk el a Madam Tussaud’s múzeumba. Nem volt nehéz eltájékozódni, egész könnyen odataláltunk és beálltunk a sorba. Sok véleményt hallottunk már a múzeumról, mindenki próbált felkészíteni minket a hosszú sorra és az órákig tartó várakozásra, de úgy érzem kicsit itt is szerencsénk volt és körülbelül egy óra alatt a kasszához értünk: kezdődhetett a túra! Két óra alatt sikerült körbejárnunk az összes szobát, megnézni mindent, rengeteg képet csinálni és természetesen szuvenírt venni. Nagy élmény volt, sosem fogom elfelejteni!

A viaszbábúk után a Hide Parkban csatlakoztunk a többiekhez, ahol azonnal kérdésekkel bombáztak, amikre boldogan válaszoltunk, elmeséltük élményeinket és rövid pihenés után folytattuk utunkat a National History múzeumba. Újabb szabadprogram következett. Láttunk dinoszauruszokat, biológiával kapcsolatos tárlatot és egy egész termet betöltő, gyönyörű kék bálnát. 

Ha már Londonban jártam, utolsó vágyam még a híres, a Harry Potter film- és könyvsorozatból ismert 9 és ¾. vágány megtekintése volt a King’s Cross pályaudvaron. A lányok fáradtságuk ellenére is voltak olyan kedvesek és eljöttek velem, velünk, amiért nagyon hálás vagyok. 

Legvégül a London Bridge következett, ahol egy - a tervezettnél korábbi – vonattal jöttünk „haza”. Egész úton a Tanárnőinkkel társalogtam, mindenféléről beszéltünk és megmutattuk egymásnak a vásároltuk ajándékokat.

Portsmouthban már nem volt kedvünk és energiánk megvárni a buszt, ezért fogtunk egy taxit, ami egész olcsón haza is fuvarozott minket. Itthon mindenki kedvesen fogadott, azonnal dőltek is a kérdések felénk, amire boldogan válaszoltunk a kései vacsora mellett, de már csak egy meleg zuhanyra és az ágyunkra vágytunk igazán.

Tartalmas és hosszú hétvége volt, de minden percét élveztem. Örültem, hogy végre ellátogathattam kedvenc városomba és mindent megnézhettem, amit szerettem volna. (Bár egy kisebb összeggel gyarapítottam a Londoni kasszákat is, de egyáltalán nem bántam.)

Sok szeretettel

Bianka

Csak a szokásos

Jó, jó, tudom már unalmas, hogy mindig én írok, de úgy szeretek blogolni! Ezért jöjjön egy kis hétvégi élménybeszámoló Böbe lentebb található képeit kiegészítve, és a napi Insight4Life feladatvégzés.

Vasárnap

1. Ma megtudtam a városról:

A mai napon délelőtt vásároltam, délután pedig folytattam a városnézést, ezúttal két csoporttársammal, Böbével és Ramónával. Meséltem nekik a múzeumi történeteimet, és mondták, hogy szívesen csatlakoznának hozzám. Így hármasban elmentünk Old Portsmouth-ba, megnéztük a katedrálist, valamint a tengerparton végig haladva megcsodáltuk a kör alakú tornyot, a kockatornyot, és teljesen véletlenül belefutottunk egy vidámparkba is. Hiába vagyunk huszonévesek, rögtön bűvöletbe ejtett minket a rengeteg játék, csodás fények, izgalmak. Felültünk a hullámvasútra, ami hatalmas élmény volt. Később sétáltunk, gyönyörködtünk a tengerben, és az épületekben. Messziről látszódott a Spinnaker Tower is, úgyhogy arrafelé haladtunk, és tettünk egy kört a partmenti házak között.

Engem rabul ejtett ez a város. Azt hiszem, ha máshol akarnék élni, ez tökéletes hely lenne. Pont olyan idő van, amit szeretek – a pulóveres idő a kedvencem. A levegő tiszta, egészséges. Ahogy korábban is írtam, az emberek kedvesek. És a táj, a város gyönyörű, mozgalmas, mégis történelmi. Szeretem a saját városomat, Székesfehérvárt is, de Portsmouth egy csoda számomra. Nincsenek túlzó, fényűző épületek, de a legkisebb utcák is rendezettek, igényesek. Ugyan sok ház egyforma, de mindenki csinosít rajta valamit, ettől nagyon bájosak lesznek. Romantikus, tündérmesébe illő a város, ezért szerettem bele…

2. Szerzett kulturális tapasztalatok:

Így, hogy nem egyedül vettem nyakamba a várost, megint új hatások értek minket. Például, valahogy mindig kiszúrják, hogy külföldiek vagyunk, még akkor is, ha nem szólunk egy szót sem. A buszmegállóban állva az autókból bámulnak minket, holott ez az angoloknál nem jellemző. Ha sétálunk a járdán, mindig azzal a tipikus „Üdvözöllek, idegen” mosollyal néznek ránk. Nem zavaró ez, hiszen tény, hogy más országból jöttünk, csak meglepő és elgondolkodtató: ez tényleg ennyire látszik rajtunk?

Kilátás a Round Tower-ről

Falfestett Portsmouth-térkép

A Round Tower felé közeledve

Hétfő

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

A hétfőt rövid meetinggel kezdtünk, ahol kiosztásra kerültek az új feladatok. Ránk ma az ún. panelszerkesztés várt, és erről meghallgattunk egy rövid előadást is, amit most kivételesen nem Roy, hanem Gary tartott.

A panelek lényegében előre gyártott weblapelemek, amiben videók, képek, idézetek kapnak helyet. Ma megtanultuk, hogyan és mi alapján kell összeválogatni a panelek tartalmát, mik a praktikák, ami szerint csoportosítjuk ezeket, holnap pedig panellé alakítjuk majd az anyagokat.

Először mappákat gyártottunk a laptopok desktop-jára, majd végre a hálózatot is használhattuk. Hasonló rendszert alkalmaznak itt is, mint iskolánkban, azonban ez jóval kiterjedtebb és külön program van a kezeléséhez. Az úgynevezett MyCloudNas-on készítettünk mappákat, és abba kellett gyűjteni a következőket: vidám kép, motivációs kép, 2 db „Jó hír”, egy vidám és egy motivációs videó, és a videókhoz és hírekhez egy-egy borítókép.

A videók és képek azt hiszem egyértelműek, ezért inkább a „Jó hír” alkalmazást részletezném. A panelek a weblap fejlécében találhatók, minden napra új panel készül. 2 panel váltja egymást a fejlécen: egy vidám, jó kedvre derítő, és egy motiváló, inspiráló tartalommal bíró. Mindegyik részhez kell keresni 1-1 pozitív, vidám hírt, hiszen az emberek csak szomorú, elkeserítő dolgokkal találkoznak az újságokban, híradókban. Épp ezért keresünk mi lelkesítő, pozitív cikkeket.

2. Szerzett tapasztalatok:

A cikkek szerkesztéséhez a legújabb Word-öt használtuk, abba kellett képet beszúrni, valamint a szöveget beilleszteni. A szöveg végén fel kellett tüntetni a forrást, és az aznapi dátumot is. A videókat, képeket az Insight4Life gyűjteményéből válogattuk a hálózaton keresztül. A jó híreket egy sablonba kellett beillesztenünk, amit a grafikai tervező készített korábban. 

Ez a feladat volt a kedvencem az itt töltött gyakorlat alatt, végre kiélhettem kreativitásomat – mindent beleadtam, hogy elsőre jól sikerüljön, és ezért dicséretet is kaptam.

Munka közben :)

Már csak 5 nap és otthon vagyunk.

Addig is:

Take care!

Bogi