2013. szeptember 8., vasárnap

Élménybeszámoló Lynton Grove-ról

Különvállva a csoport többi tagjától elfoglaltuk szobáinkat és köszöntöttük a fogadónkat egy kis Magyar suvenirrel.
Találkoztunk egy nagyon édes ki Kokoval(kiskutyával), aki a család kedvenceként rávette magát Petra mamuszának bojtjára.
Ezután feljöttünk a szobába, kipakoltuk a bőröndöket, majd órákat vártunk a kajára. És sajnos csalódnunk kellett, mert a
képek alapján a többi csoporttal szemben mi kaptunk a legkevesebb ételt, de a közhiedelmekkel ellentétben így sincsen rossz
dolgunk. A házinének kedves, segítőkész és türelmes, ezen felül a lakás rendezett és a fürdőszobai csapokkal sincsen gondunk.
Egyetlen egy komprommitáló dologgal találkoztunk, mikor a nagy nevetések közepette a tetőtéri plafon neki ment a Dóri fejének. Eközben egy emelettel lejjebb egy horrorisztikus baba, félkopaszon nézett ránk.
A megpróbáltatások után elindultunk  világot látni. A helyi járatos buszon a sofőr kézséggel segített nekünk célpontunk megtalálása érdekében, ami a másnapi
programunkhoz lesz szükséges.
Majd visszatérve szállásunk közelébe, 3 fiatalemer lelkesen érdeklődött származásunk felől, majd ezután részletesebb
beszélgetésbe elegyedtünk velük.
A nap fénypontja mégis az volt, mikor az ágyra heveredve megvitathattuk és megoszthattuk veletek a nap legfontosabb
eseményeit.
Dóri, Petra, Böbe,Rami

IRÁNY ANGLIA!

Kedves Olvasók, virtuálisan velünk utazók, kedves mindenki!

Örömmel jegyzem a sorokat, miszerint megérkeztünk a célállomásra. A saját tapasztalataimat tudom csak leírni, ha a többiek is aktivizálják magukat, akkor több szemszögből is olvasható lesz az útinapló :)

Hajnalodik, kiugrom az ágyból...

Honnan is kezdjem... az a baj, hogy annyi minden történt, viszont nem akarok hosszú, unalmas leírásokba feledkezni. Ezért mindenről írnék inkább, de röviden. :)
Hajnali egy órakor csörgött az ébresztőóra, hajnali negyed 3-kor már úton voltunk Budapest felé. Engem a szüleim vittek, konvojban mögöttünk pedig jött Dóri és Petra. A többiekkel 4 órakor találkoztunk a repülőtéren. Nagyon izgatottak voltunk, és kicsit fáztunk is, talán a fáradtság miatt, de leginkább azért, mert tényleg hideg volt...
Szinte mindenkinek ez volt az első repülése, úgyhogy viccesebbnél viccesebb szituációkkal tűzdelt becsekkolással kezdődött az utazás. Leadtuk a poggyászokat, csináltunk néhány képet, itt van belőle egy használható:


A bőröndök sikeres feladása után könnyes búcsút vettünk kísérőinktől, majd elindultunk a biztonsági ellenőrzésre. Ez nem volt olyan jó móka, mert a kézipoggyászokból ki kellett venni a laptopokat, tableteket, azt külön tálcára rakni - persze sokunknak a laptop volt a kézipoggyász alappillére, tehát legalulról kellett előhalászni az eszközt.
Ezután mentünk a duty free részbe, ahol mindenféle dekorkozmetikum és parfüm között nézelődhettünk vágyódó tekintettel. Na de ez nem is lényeges - inkább mesélek a felszállásról. 6 órakor pontosan indult a gép (na jó, 6:10-kor már tényleg elindultunk), ami hihetetlen élmény volt. Petra, Adél, Dóri és én ültünk egy helyen, és gyönyörködtünk a látványban. Szerintem később Petráék megosztanak néhány képet a fantasztikus látványról, de arra még várni kell :)

Luton, a fapados

2 órás repülőutunk után leszálltunk, megkerestük a Training Vision küldöttjeit (azaz a két sofőrt), és két kisbusszal elindultunk Portsmouth-ba. Mindig értetlenkedve figyeltem, hogy a sofőr miért az anyósülésre ül egyfolytában - nagyon nehéz megszokni, hogy a másik oldalon van a kormány is. Még jó hogy nem nekem kellett vezetni! :)

Végre Portsmouth-ban!

Első megállónk Portsmouthban egy ismerős helyen zajlott: a Tesco parkolójában találkoztunk a kapcsolattartónkkal. Megkaptuk a welcome pack-ot, amiben a 3 db heti bérletünk, térképek, étteremlisták, nyelvi segédanyagok is helyet kaptak. Íme:

Az egész egyben

A tartalom, középen a bérletekkel :)


A parkolóból megérkeztünk a szállásokra. Először azonban ledöbbentünk az utcák egyformaságán, mert ahogy korábban írtam, TÉNYLEG teljesen egyformák a házak. Később erről is lesz dokumentáció, addig a szavam a biztosíték. :)

A Host

A házba érve először furcsállottuk, hogy cipőinket az előszobában kellett levenni, mert nálunk volt még a bőrönd, a kézipoggyász, a kabát, egyszóval épphogy beestünk, már a cipőket vettük le. A házba beérve azonban értelmet nyert a rituálé: a lakás (kb. 14 szobából áll) teljesen fedett padlószőnyeggel. A házinénink rendkívül kedvesen fogadott minket, és egyből szétosztotta a szobákat. 4-en vagyunk együtt: Barbi, Adél, Bia és én. Eleinte azt hittük, hogy kettesével leszünk szétosztva, de ez lett az első kellemes csalódás - mindenki különálló, gyönyörűen bútorozott szobát kapott. Négyünkre 2 fürdőszoba jut, tehát nem lesz reggel sem torlódás.

Az egész lakás fantasztikus. A korábbi negatívabb hangvételű bejegyzésem ugyan teljes mértékben igazságot tartalmazott, de ez a lakás minden alól kivétel. A host arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ittlétünkből, szinte luxuskörülményeket biztosít. Csodálatos a berendezés, esztétikus, akár modernebb hotelek. De ne is fecsegjek feleslegesen, gyönyörködtessenek inkább a képeink:

A ház kívülről. 123 Clarendon Road

Az én szobám, a levendula

A legkisebb, de legkedvesebb :)

Bia szobája, bordó-sötétlila. Adéllal :)

Adél vendégségben Biánál

Wi-Fi parti Biánál

Adél szobája a türkiz lett. Ugye milyen hangulatos?

Adél ágya :)



Barbi tengerkék szobája. Egy álom

A környék. Az utca végén (a kép bal oldala) már a tengerpart

A szomszédság. Hotelek mindenfelé, mi mégis egy végtelenül kedves családnál vagyunk

Tudom, hogy nem kéne annyira személyesnek lennie a blognak, hiszen mégiscsak dolgozni jöttünk ide, de nem hagyhatom szó nélkül az ellátásunkat. TÖKÉLETES.
A korábbi rossz tapasztalataim mindegyikét felülmúlja Patricia kedvessége, a kisfia, James bájossága és közvetlensége, a hely hangulata, és az ellátás teljessége. 
Megkóstolhattuk az igazi angol teát, tejjel, és egyetértettünk abban, hogy isteni. Olyan, mint valami teaízű kávé, igazából az, ami: tea tejjel. És az igazi angol teából főzött tea tejjel igenis finom! Persze az ételre sincs panasz, első ebédünk falafel volt salátával, süteménnyel, és bőven jól is laktunk vele. Viszont ha nem laktunk volna jól, akkor még kaphattunk volna! 

Tehát, a mi négyes csoportunk egy nagyon pozitív nappal nyitotta a kalandot. Úgy érzem, ilyen körülmények között azért elviselhető lesz ez a három hét... :)

Csók a hazaiaknak!

Üdv,

Bogi