2013. szeptember 5., csütörtök

Visszaszámlálás - 2...1...

Hihetetlen, de kezünkben tartjuk beszállókártyáinkat, a biztosítási kötvény bizonylatát, fontba váltott készpénzünket. Bőröndjeink félkész állapotban, lelkivilágunk teljes összevisszaságban.

Ennek ellenére sikeresen teljesítettük az iskola első hetét - igaz, nekünk 2 hét előnyünk volt a többi diákkal szemben, hogy visszarázódjunk a mindennapokba.

Ebben a bejegyzésben azonban nem magunkról, hanem sokkal inkább az angolokról, szokásaikról írnék. Ugyanis van néhány - számunkra - nagyon furcsa dolog velük kapcsolatban. Ezekre a dolgokra próbált minket felkészíteni Török Rózsa tanárnő, de ahogy ő is mondta, mindenre nem lehet felkészülni...

Munkamorál

Számunkra a legfontosabb kérdéskör a munkával kapcsolatos szokások. Az angolok nagyon pontosak, így ha már első nap szeretnénk elnyerni szimpátiájukat, érdemes minimum 10 perccel korábban beérkezni a munkahelyre. Azonban, ha akár 5 percet is késünk, előfordulhat, hogy magasfokú tiszteletlenségünk miatt az egész napunk igazolatlan marad.

A pontosságon kívül kínosan ügyelnek a dresscode-ra, azaz arra, hogy mindig a munkához legmegfelelőbb öltözékben jelenjenek meg. Így, mint titkárnők, fekete zárt orrú cipőben, fekete szoknyában vagy nadrágban, fehér felsőben fogunk dolgozni. Viszont tudjuk, hogy az angolok szeretik a szép, vidám sálakat, ezért egyszerű szettünket színes kiegészítőkkel feldobhatjuk.

Az otthon

Itt elég sok tőlünk eltérő dolgot fogunk tapasztalni pár napon belül. Az első és legfontosabb, hogy az utcák szinte teljesen egyformák, pontosabban a házak kívülről majdhogynem megkülönböztethetetlenek. Viccelődtünk azzal, hogy mi lenne, ha munka után, a szállásra belépve, táskáink lepakolása után egy teljesen más családot találnánk a kanapén ücsörögve - remélem azért erre nem kerül sor!
Ami számít még, hogy a briteknél más a konnektor, mint nálunk. Tehát ahhoz, hogy a telefonokat feltölthessük, a laptopokat használhassuk, egy átalakító eszközt kellett vennünk, ami a magyar szabványtermékeket kint is használhatóvá teszi.
Az angolok rettentően spórolnak. Pénzzel, bókokkal, de leginkább a vízzel. A WC-k általában ritkán öblíthetők, és a csapok nehezen elmagyarázható rendszerűek...


Magyarországon egy - köznyelven csak csapból folyik a meleg és hideg víz. Megnyitjuk a hideget, meg egy kicsit a meleget, és kész a langyos víz, amiben kezet-arcot moshatunk. Azonban Angliában két csap van egy mosdókagylón - az egyikből jéghideg, a másikból tűzforró vizet csalhatunk elő. Kellemesen langyos hőmérsékletet vagy szupergyorsan mozgatott kezekkel érhetünk el, vagy reménykedhetünk abban, hogy vendéglátónk csapja erre szolgáló eszközzel van ellátva.

ennél azért komolyabb eszközzel!


A nők

A brit nők többsége nem főz, nem mos, nem takarít. Valahogy nem érzik ennek fontosságát - sokkal jobban szeretik a félkészre csomagolt vacsoraadagokat, amit csak betesznek a sütőbe, és kész a menü. Talán ez megbocsátható, hiszen ha egyszer főznek, akkor viszont nem a magyar szájíznek megfelelően; húst alig esznek, zöldséget annál inkább. Leginkább fűszer nélkül. Ha húst esznek (pl. beafsteak), azt meg vagy véresen, vagy félig átsütve szeretik. Furcsa ez nekünk, mert hát mi azért alaposan megsütjük a husikat, és ha kicsit pirosabb marad, azt fintorogva odébb tesszük...


A férfiak 

Itt nem kell attól tartani, hogy egy férfi udvariatlanságból nem nyit előttünk ajtót - ugyanis ők nem udvariatlanságból nem engedik előre a nőt, hanem egyszerűen politikai korrektségből. A férfi és a nő egyenlő, hát akkor miért kéne a nőnek tartani az ajtót? Bókolni sem bókolnak, a buszon pedig az ül le előbb, aki korábban érkezett. Viszont a nők nem kaphatnak kevesebb fizetést a nemük miatt, és más negatív hatás sem érheti őket. Nem csak a magánéletben, hanem a munkában is egyenlőek az emberek.

Az angolok általában

A fent leírtakat leszámítva rendkívül udvariasak és türelmesek. Hiszen itthon mikor tapasztalunk olyat, hogy beérkezik a busz, és nem egymást összetaposva és a gyengébbet fellökve nyomjuk egymást a járműre, hanem érkezési sorrendben, egyenes sorban állva várjuk az utazás megkezdését? Mert a britek ezt teszik. Török Rózsa tanárnőtől hallottuk a vicces igazságot: az angol akkor is sorban áll, ha épp egyedül van.
Türelmük és toleranciájuk pedig a rengeteg különböző kultúra találkozásából ered. Nagy-Britanniában annyi a bevándorló vagy éppen a turista, hogy ezt ők már természetesnek érzik. Tehát, ha valaki eltéved, és egy britet leszólít, ő undok grimasz nélkül megáll és készségesen segít.
A külföldiek hatalmas tömege miatt fontos toleránsnak lenni másokra, minden szempontból. Talán ezt tisztelem legjobban az angolokban, és ezt hiányolom legjobban az itthoniakban. Ott nem csak hogy nem bámulják azt, aki egy kicsit merészebb, vagy bármiben másabb, hanem egyenesen sértő mások kigúvadt szemekkel való követése.
Írtam a közlekedésről, a politikai korrektségről, munkamorálról. Ha valakit bővebben érdekel a téma, az mindenképp térjen vissza később, hiszen az első napok bejegyzései szerintem a kint tapasztalt eltérések listájából fog állni. Mert biztos hogy van, amire nem készültünk fel!




Üdv

Bogi




Képek forrása: google.com