Először is elnézést kérünk, hogy így eltűntünk, de elég zűrös és eseménydús hétvégét tudhatunk magunk mögött.
Szombaton meglátogattuk a belváros
könnyen megközelíthető nevezetes épületeit gyalogosan. Hosszú sétát tettünk a
City Centerben, majd lementünk a partra is. Megnéztük a történelmi hajógyár
területét, bejártuk a népszerű bevásárlóközpontot, és felmentünk a Spinnaker
Tower-be is.
Kulturális tapasztalatként
megemlíteném a hazautunkat Barbival. Ketten jöttünk egy busszal, előtte
betértünk az egyik helyi szupermarketbe. Ott az eladófiúval váltottunk néhány
szót, kedvesen kérdezte, hogy mi járatban vagyunk Portsmouth-ban. Elmeséltem,
hogy gyakorlaton vagyunk, és nagyon tetszik a város – leszámítva az időjárást.
Ahogy felszálltunk a buszra, egy idős bácsi szólított le minket
eltéveszthetetlen brit akcentussal, és érdeklődött, hogy honnan jöttünk, mit
csinálunk itt. Neki is készségesen meséltem a pályázatról, a gyakorlatról, a
munkáról. Megdicsérte az angol tudásom, és örömét fejezte ki, hogy
beszélgettünk vele.
Késő este mi együtt lakók,
elindultunk felfedezni a várost és éjszakai fényeit. Nem ültünkbe pubozni, és
nem is költöttünk semmi pénzt – egyszerűen csak felültünk a part mentén haladó
buszunkra, leszálltunk a Spinnaker Tower-nél, és szívtuk magunkba a pezsgő
portsmouth-i életet. Csináltunk néhány képet a pezsgő tengerpartról, és a gyönyörűen
kivilágított toronyról.
Vasárnap szabad foglalkozás keretein belül újra bevettük a várost, főként a
bevásárlóközpontokat és a tradicionális angol éttermeket. A sok séta után
mindig jól esik enni valami finomat, és közben beszélgetni a többiekkel,
valamint tapasztalatot, élményeket cserélni.
Séta után a háziakkal
beszélgettünk, szívesen töltik velünk a szabadidejüket. Beszélgetünk a
kulturális különbségeinkről, ezenkívül mindenféle hétköznapi dolgokról
egyaránt: zenéről, filmekről, hobbikról. A munkanaplót is ezen a napon
szerkesztgettük véglegesre, beillesztettük a megfelelő fotókat, kiválogatva a
legjobbakat. Később felvettük a kapcsolatot a családtagjainkkal, jó volt velük
is beszélni - hét közben erre nem sok időnk van.
Az éttermekben és a szálláson is
megismerkedtünk az angol konyhával, ami nem is olyan rossz, mint a híre. A jacket potato-t, azaz a héjában sült
krumplit, chilis babbal a tetején nagyon kedveltük, és az itteni hagymaszósz is
elképesztően finom.
A vendéglátó hölgy megígérte
nekünk, hogy minden nap más pudingot
fogunk kapni, és eddig tartotta is magát ehhez: jobbnál jobb desszertekkel vár
minket minden vacsora után. Például az otthon is pudingnak nevezett édes
szósszal leöntött süteményeket, gyümölcsöket, házi és bolti kekszeket, és egyéb
finomságokat kapunk.
Szerencsére naponta többször
is ihatunk az igazi angol teából, tejjel, cukor nélkül fogyasztva. Ez mindig
felmelegíti a testünket (sajnos eléggé hideg van a tengerparton, szeles és
csípős az idő), és a lelkünket is, mivel a vendéglátónk mindig kedves mosollyal
és szívesen kínálja azt.
Angoltanárunk, Huszár Gyöngyi tanárnő érdeklődésére pár szó a kísérőinkről: jelentem, megvannak! :) Nagyon sokat dolgoznak, minden nap járnak a központunkba, a Training Visionbe, ahol szervezik a programjainkat, informálódnak a pályázatról, és igyekeznek kézben tartani mindent ami ezzel kapcsolatos. Persze nekik is jutott idő kikapcsolódásra, de nem olyan túlzottan sok :) Ahogy megfigyeltem, Stadler tanárnőnek rettentően hiányoznak a gyermekei, biztosan nehéz lehet ilyen hosszú ideig távol lenni tőlük.
Elmondásuk alapján a szállás nem olyan rossz, de minden ételt maguknak kell elkészíteni, és többen vannak a fürdőszobára is.
Viszont a várost ők is nagyon élvezik, úgy láttam hogy tetszett nekik a környék, főleg a tengerparti rész.
A mai napon az első munkaórákban szintén előadást hallgathattunk meg, most a fájl- és adatbáziskezelésről hallhattunk egyetemi szintű információkat. A fő téma a fájlelnevezés volt, amiről nem is gondolnánk, hogy milyen fontos, viszont ha azt vesszük alapul, hogy egy kisebb cégnek is (mint az Insight4Life) több terrabájtnyi anyaga lehet, rengeteg levélváltás, fotók, hangfelvételek... akkor milyen lehet mondjuk egy multinacionális cégnél?
Ez után Gabival adatbázis-kezeléssel foglalkoztunk, Gréti és Bianka pedig hangfelvétel szerkesztésével foglalkoztak.
Ennyi lenne mára, holnap új hírekkel jelentkezünk! :)
A Spinnaker Tower kivilágítva
Egy újabb kép a házicicáról, Parisról. Ezt most kifejezetten Mohai tanár úrnak küldjük! Csak mert megígértük :)
Ahogy a házinéni mondja: Bármi történjék, nyugi, és igyál egy jó teát.
Üdvözöljük az otthoniakat, köszönjük a lelkes és lelkesítő üzeneteket, Galántai tanár úr eddig a csúcstartó kommentelő! :)
Szép napot kívánunk:
Adél, Barbi, Bianka, Bogi
