Hétvége Londonban

Reggel nagyon korán kellett kelnünk, úgy, hogy előtte az izgatottságtól alig tudtam elaludni. Egy gyors reggeli és minden „kellék” bepakolása után – busz hiányában - a vendéglátó néni autójába ültünk, aki előtte este kedvesen felajánlotta, hogy elfuvaroz minket a vasútállomásra. A vonaton beszélgettünk, ettünk és aludtunk. 

Elég hosszú volt az a két óra mire odaértünk a Victoria Vasútállomásra, de nem bántam, végre abban a városban lehettem, ahol évek óta szerettem volna. Első utunk a Buckingham-palota Palotához vezetett, de tettünk egy sétát a St. James Parkban is, fotózkodtunk a lovas őrséggel majd megnéztük az őrségváltást, amire rajtunk kívül még több százan voltak kíváncsiak.

Ezután a Trafalgar tér és a National Gallery következett, ahol kaptunk 1,5 óra szabadidőt a terep feltérképezésére. Különböző táncosok és mutatványosok is úgy gondolták, meg kell mutatniuk, mit tudnak.

A Westminster Abbey-nél Török Rózsa tanárnő tartott nekünk egy gyors történelem órát és már mentünk is Parlamenthez, ahol elcsodálkoztunk mennyire óriási és gyönyörű, mind a Big Ben, mint a London Eye.

A Tower-hez és a Tower Bridge-hez érve végre láthattam a számomra legszebb hidat és még szerencsénk is volt, egy hosszú árbócú hajó érkezett a hídhoz, ezért felemelték előtte az utat. 

Átmetróztunk az Oxford Street-re, ahol újfent kaptunk 1-1,5 óra szabadidőt, amit mi páran a lányokkal szuvenírvásárlással és étteremkereséssel töltöttünk.

A szállás elfoglalása előtt még ellátogattunk a Piccadilly-re, ahol nem meglepő, több száz ember nézelődött, ült, fényképezett. Alig vártuk már a pihenést, de ehhez egy hosszú út vezetett, metró, metrópótló busz és megint metró.

Véleményem szerint a szállás tiszta és rendezett volt, csak a szobák voltak koedukáltak. Bármennyire is voltunk fáradtak, nem tudtunk elaludni, csak beszélgettünk, nevettünk és elfoglaltuk magunkat.

Reggel megint korán keltünk, mindenki fáradt volt és fájt mindenünk, de még hosszú nap állt előttünk. Mónikával különváltunk a többiektől és a saját kis metró térképünkkel felszerelkezve indultunk el a Madam Tussaud’s múzeumba. Nem volt nehéz eltájékozódni, egész könnyen odataláltunk és beálltunk a sorba. Sok véleményt hallottunk már a múzeumról, mindenki próbált felkészíteni minket a hosszú sorra és az órákig tartó várakozásra, de úgy érzem kicsit itt is szerencsénk volt és körülbelül egy óra alatt a kasszához értünk: kezdődhetett a túra! Két óra alatt sikerült körbejárnunk az összes szobát, megnézni mindent, rengeteg képet csinálni és természetesen szuvenírt venni. Nagy élmény volt, sosem fogom elfelejteni!

A viaszbábúk után a Hide Parkban csatlakoztunk a többiekhez, ahol azonnal kérdésekkel bombáztak, amikre boldogan válaszoltunk, elmeséltük élményeinket és rövid pihenés után folytattuk utunkat a National History múzeumba. Újabb szabadprogram következett. Láttunk dinoszauruszokat, biológiával kapcsolatos tárlatot és egy egész termet betöltő, gyönyörű kék bálnát. 

Ha már Londonban jártam, utolsó vágyam még a híres, a Harry Potter film- és könyvsorozatból ismert 9 és ¾. vágány megtekintése volt a King’s Cross pályaudvaron. A lányok fáradtságuk ellenére is voltak olyan kedvesek és eljöttek velem, velünk, amiért nagyon hálás vagyok. 

Legvégül a London Bridge következett, ahol egy - a tervezettnél korábbi – vonattal jöttünk „haza”. Egész úton a Tanárnőinkkel társalogtam, mindenféléről beszéltünk és megmutattuk egymásnak a vásároltuk ajándékokat.

Portsmouthban már nem volt kedvünk és energiánk megvárni a buszt, ezért fogtunk egy taxit, ami egész olcsón haza is fuvarozott minket. Itthon mindenki kedvesen fogadott, azonnal dőltek is a kérdések felénk, amire boldogan válaszoltunk a kései vacsora mellett, de már csak egy meleg zuhanyra és az ágyunkra vágytunk igazán.

Tartalmas és hosszú hétvége volt, de minden percét élveztem. Örültem, hogy végre ellátogathattam kedvenc városomba és mindent megnézhettem, amit szerettem volna. (Bár egy kisebb összeggel gyarapítottam a Londoni kasszákat is, de egyáltalán nem bántam.)

Sok szeretettel

Bianka